Apróságok

Tegnap a cégnél bevezettünk egy apró biztonsági intézkedést az egyik programunkban. Ebéd után, miután az ember mégegyszer leelenörzött mindent, kiraktuk a kódot, majd 2 óra reménykedő figyelés után megnyugodtunk, és csináltuk tovább a fejlesztést.

Ma, ebéd után az ember kicsit hátra dől, hiszen péntek van, már nem rakunk ki élesbe kódot ha nagyon nem muszály, hiszen a programozó is ember és hétvégén aludni / utazni / pihenni / szeretni szertne.

BANG - BANG

Szólt a vészharang (A kép nem pontos, harangra sajnos nincs hely, de az egyik fönök tökéletesen tudja utánozni az érzést), az egyik fontos rendszer megált, és most nem dől a pénz a cég felé. Mindenki mint a bolond ugrik neki a kódnak, és próbál rájönni, hogy mi a csuda történt. A debug rendszerek, és a hónapok óta épített rutin kezdi meghozni a magáét. Pánik csak pár arcon van, de az egy sem programozó, mind külsős szemlélő. Mi tudjuk, hogy meg tudjuk oldani a problémát. Ezt ők is tudják, csak őket az is érdekli, hogy vajon mennyi ideig fog ez tartani. A probléma 20 perc alatt megoldódik. Minden külsős szemlélő happy. A gond az, hogy még nem tudjuk, hogy mi volt a probléma, és mitől oldódott meg. Majd 5 perc massziv gondolkodás, után beugrott a tegnapi változtatás és az is, hogy ennek milyen hatása volt a mai problémára. A tétel ellenörzése után mindenki megnyugodva dőlt hátra, mai izgalom megvolt, probléma megoldva, véglegesre, igy a vasárnapi harangszó tényleg csak az ebédet fogja jelenteni.